Kiküldetési platform

Mit szabályoznak Ausztriában a kollektív szerződések?

Ebben a témakörben általános betekintést kap a kollektív szerződésekben használt fogalmakba és leggyakoribb tartalmakba.

A kollektív szerződés a munkavállalóknak számos olyan jogát tartalmazza, amelyet törvényben nem vagy nem kellő részletességgel szabályoznak, pl.:

  • minimálbérek és szakmunkástanulói ellentételezések
  • éves, ill. rendszeres béremelések és jövedelememelések
  • bértábla besorolással, előrelépési intervallumokkal és korábbi szolgálati idő elismerésével
  • juttatások vagy pótlékok meghatározott tevékenységek esetén
  • karácsonyi jutalom és üdülési hozzájárulás
  • rendes munkaidő heti 35 és 40 óra között
  • túlórapótlék, amelynek mértéke 50% vagy annál magasabb a munkavégzés időpontjától függően (pl. 100%-os pótlék a vasárnapi és éjszakai munkavégzésért)
  • magasabb alapórabér a túlórák elszámolásához
  • pótlékok az éjszaka vagy vasárnap végzett munka után
  • több szabadság a fogyatékkal élők számára
  • december 24. és 31. munkaszüneti nappá nyilvánítása
  • szülési szabadságok (GYED, GYES) beszámítása a végkielégítésbe
  • szülési szabadság (GYED, GYES) beszámítása az előrelépésbe, a betegszabadság alatt járó munkabérbe, a felmondási időbe és a szabadságnapok számába
  • szabadidőre való jogosultság meghatározott időbeli mértékben bizonyos eseményekre (költözés, esküvő, ill. élettársi közösség bejegyzése, haláleset, születés, hivatalos ügyintézés stb.)
  • üzleti utak szabályozása, költségtérítés és kilométerpénz.

A kollektív szerződésekben használt fogalmak és tipikus tartalmak

Bér és jövedelem

Munkaidő és túlórák

Szabadság

Betegszabadság alatt járó munkabér

Juttatások és pótlékok


Bér és jövedelem

Minimálbérek
Ausztriában nincs törvényben meghatározott minimálbér.
A minimálbért a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek közötti kollektív szerződésekről folytatott tárgyalások keretén belül kell megállapítani.

Bér- és jövedelememelések
A bér- és jövedelememelések rendszerint a minimálbért érintik, és azokban a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek közötti kollektív szerződésekről folytatott tárgyalások keretén belül állapodnak meg. Ezek a béremelések ágazattól függően más-más mértékűek lehetnek.

Bér- vagy jövedelemszabályozás (bértábla)

A kollektív szerződések tartalmaznak egy bér- vagy jövedelemszabályozást, amely általános szabályokat határoz meg a különböző tevékenységek esetében alkalmazandó minimálbér kiszámításához, valamint egy bértáblát.

Bérkategóriák vagy foglalkozási csoportok

A kollektív szerződésekben a minimálbért meghatározott kritériumok szerint számolják ki.
A bérkategóriák vagy foglalkozási csoportok szerinti bértáblák meghatározott szakmai tevékenységeket jelölnek, és a kollektív szerződés szerinti fizetés kiszámításának alapját képezik a kollektív szerződéssel érintett ágazatban.

Besorolási kritériumok

Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a kollektív szerződésben rögzített minimálbéreket, a tevékenységeket különböző kritériumok alapján értékelik.
Ez egyrészt magában foglalja a gyakorolt tevékenység körülírását, amely részben a szakmák konkrét megnevezését tartalmazza. Emellett a képesítések (mint például a végzettségek) és szakmai tapasztalat is szerepet játszanak.
Ezenkívül a szellemi dolgozók esetében a korábbi szolgálati idők beszámítása is a jövedelem megállapításának fontos kritériuma.

Átsorolások és előrelépések

Számos kollektív szerződés tartalmaz szabályozást a bér-, ill. jövedelemtáblán belüli átsorolásokra és előrelépésekre vonatkozóan. Ennél mindenekelőtt a szolgálati idő vagy a tevékenység változása a fontos szempont.
Az előrelépés azt jelenti, hogy a kollektív szerződésben rögzített minimálbér, illetve minimális jövedelem az adott bérkategórián belül megnövekszik – többnyire egy bizonyos idő eltelte után (pl. két év után – kétévenkénti előrelépés).
Átsorolás estén a valamely bérkategória vagy foglalkozási csoport bér-, ill. jövedelemtáblájához tartozó munkavállalókat egy másik csoportba sorolják át. Ez gyakran a szakmai tevékenység módosulásakor, illetve egy meghatározott szolgálati idő elteltével következik be.

Munkaidő és túlórák

Munkaidő

A munkaidő a munkakezdéstől a munka befejezéséig tartó idő a munkaközi szünetek nélkül.
A munkába való eljutással, illetve a munkából való hazajutással összefüggő utazási idő alapvetően nem számít munkaidőnek. Ezzel kapcsolatban azonban néhány kollektív szerződés a munkavállalók számára kedvezőbb szabályozásokat köt ki.

Rendes munkaidő

A törvényi rendes munkaidő napi 8 óra, illetve heti 40 óra.
Számos kollektív szerződés azonban rövidített rendes munkaidőről (pl. 38,5 órás munkahét) rendelkezik.
A heti munkaidő munkanapokra történő elosztását illetően azonban számos kivétel létezik. Pl. a hétvégi pihenőidő „rövidített péntekkel” történő meghosszabbítása érdekében megengedett a napi rendes munkaidőt 9 órára meghosszabbítani.

Részmunkaidő

Részmunkaidőről akkor beszélünk, ha a megegyezés szerinti heti munkaidő a törvényi vagy a kollektív szerződésben rögzített rendes munkaidőnél rövidebb (pl. heti 25 óra).

Túlórák

Túlóráról akkor beszélünk, ha a munkavállalók a heti 40 óra rendes munkaidőn, ill. a napi 8 órás rendes munkaidőn túl munkát végeznek.
A heti 40 órás, ill. napi 8 órás rendes munkaidőt a munkaidőről szóló törvény értelmében azonban másképp is elosztható, illetve meghosszabbítható (pl. rugalmas munkaidőről szóló megállapodás kötésével, vagy az átlagos munkaidő számításával adott referencia-időszak alatt).

Túlórapótlék

A munkavállalók ledolgozott túlóránként legalább a rendes munkabérük 50 százalékának megfelelő pótlékot kapnak.
Amennyiben a munkavállalók e helyett a munkaidő kiegyenlítését választják, túlóránként 1,5 órányi munkaidő-kiegyenlítés jár nekik.
Ezenkívül számos kollektív szerződés magasabb pótlékot köt ki az éjszaka, az ünnepnapokon és a vasárnap végzett munka után.
A pótlék számítási alapja rendszerint a rendes órabér (ezen a területen is részben kedvezőbb szabályokat tartalmaznak a kollektív szerződések).

Többletmunka

Többletmunkáról a részmunkaidős alkalmazottaknál beszélünk akkor, ha a megállapodás szerinti rendes munkaidejükön (pl. munkaszerződés szerint heti 20 óra) túl, de a törvényi rendes munkaidő alatt (rendszerint heti 40 óra) végeznek munkát.
Csak a törvényi rendes munkaidőn túl végzett munka számít túlórának.

Többletmunka után járó pótlék

Minden ledolgozott többletmunkaóra után alapvetően a törvényben rögzített 25 százalékos pótlék jár.
Ez alól kivételek a következők: Pl. nem jár pótlék a többletmunka után, ha a többletmunkaként ledolgozott órákat egy meghatározott három hónapos intervallumon belül munkaidő-kiegyenlítéssel (1:1 arányban) érvényesítik.
A kollektív szerződések e tekintetben is megállapíthatnak eltérő szabályokat (pl. azt, hogy mikortól jár pótlék a többletmunka után).
Amennyiben a kollektív szerződés rendes munkaidőként heti 38 órát, valamint 1,5 órányi pótlékmentes többletmunkát határoz meg, akkor az a részmunkaidőben foglalkoztatottakra is vonatkozik (vagyis 1,5 óra többletmunka mindig pótlékmentes lesz).

Rugalmas munkaidő (csúsztatható munkaidő)

Ha a munkavállalók munkavégzésük kezdetét és végét egy meghatározott időkereten belül saját maguk határozhatják meg, rugalmas munkaidőről beszélünk.
Üzemi tanáccsal rendelkező vállalatoknál a rugalmas munkaidőről szóló megállapodásokat üzemi megállapodások formájában kell szabályozni. Üzemi tanáccsal nem rendelkező vállalatoknál ez az egyes munkavállalókkal kötött egyedi írásos megállapodások útján történik.

Referencia-időszak alatt számított átlagos munkaidő (referencia-időszak, sávos modellek)

Számos kollektív szerződés lehetővé teszi, hogy a rendes heti 40 órás munkaidőt kiterjesszék (pl. akár 44 órára), amennyiben egy meghatározott időszak alatt a kollektív szerződés szerinti átlagos heti rendes munkaidőt (többnyire 38,5 óra) nem lépik túl. Ez azt jelenti, hogy egyik héten tovább, a másik héten viszont rövidebb ideig dolgoznak.
Ekkor a referencia-időszak alatt nincsenek túlórák.

Váltott műszakban végzett munka

Amikor több munkavállaló váltja egymást egy munkahelyen („osztoznak egy munkahelyen”), akkor váltott műszakban végzett munkáról beszélünk.
Az egyes műszakok munkaidejét műszaktervben kell rögzíteni.

Munkaidő ledolgozása

Annak érdekében, hogy az ünnepnapokkal összefüggésben hosszabb szabadidőt érhessenek el, a munkavállalók megállapodhatnak a munkaadókkal, hogy a kiadott szabadidő fejében a hét többi napján tovább dolgozzanak.
A gyakorlatban a munkaidő ilyen ledolgozására gyakran kerül sor a munkaszüneti napok és a hétvégék közé eső napok pihenőnapként való kiadásával összefüggésben. De akár több munkanap is ledolgozható (pl. karácsony és újév között).

Ünnepnapokon végzett munka, ünnepnapokon járó pihenőidő és munkaszüneti napok

Amennyiben egy ünnepnap miatt nem történik munkavégzés, a munkavállalókat olyan fizetés illeti meg, mint amilyen mely alap esetben – vagyis a munkavégzés ünnepnap miatti elmaradása nélkül is – járt volna nekik („ünnepnapra járó fizetés”).
Amennyiben a munkavállalók egy hivatalos ünnepnapon dolgoznak („ünnepnapon végzett munka”), úgy az ünnepnap után járó fizetésen felül vagy a ledolgozott órákat fizetik ki számukra, vagy a ledolgozott órák arányában biztosítják számukra a munkaidő kiegyenlítését.
Ennek a „pótpihenőnapnak” azonban legalább egy naptári nap vagy 36 óra hosszúnak kell lennie.
A kollektív szerződések gyakran tartalmaznak szabályokat ilyen esetekre is.

Munkaszüneti napok

Munkaszüneti nap minden olyan hivatalos ünnepnap Ausztriában, amely minden munkavállaló számára fizetésének folyamatos kifizetése mellett szabadnap.
Az egyes ágazatok kollektív szerződései rendelkezhetnek arról, hogy december 24-e és 31-e is ünnepnap legyen.

Bővebb információt a „Milyen munkaidőre vonatkozó előírásokat kell betartani? cím alatt olvashat.

Szabadság

A szabadságév

A szabadságév alapvetően a munkavállaló vállalathoz való belépésével kezdődik (minden esetben egy egyéves időszak). Rendszerint megegyezik a munkaévvel. A vállalatnál azonban a szabadságév átállítható a naptári évre.

A szabadság alatt járó fizetés

A szabadság alatt járó fizetés (bér, ill. jövedelem) az a fizetés, amelyet a munkavállaló a szabadsága alatt kap.
A munkavállalókat olyan fizetés illeti meg, mint amilyen alap esetben – tehát a szabadság kivétele nélkül is – járt volna nekik (= kimaradt munka elve – pl. a rendszeresen teljesített túlórákat is figyelembe kell venni).
A szabadság alatt járó fizetés (Urlaubsentgelt) nem keverendő össze az üdülési hozzájárulással (Urlaubsgeld). Az üdülési hozzájárulás a rendszeres fizetésen felül fizetett rendkívüli kifizetés.

Rendkívüli kifizetések, üdülési hozzájárulás és karácsonyi jutalom

A rendkívüli kifizetéseket nem törvényben, hanem elsősorban kollektív szerződésekben szabályozzák.
Jellemző rendkívüli kifizetés az üdülési hozzájárulás és a karácsonyi jutalom, amelyeket „13. és 14. havi fizetésnek”, „üdülési támogatásnak” és „karácsonyi prémiumnak” is neveznek.
Az üdülési hozzájárulást és a karácsonyi jutalmat rendszerint nyáron, illetve télen fizetik ki, és összege rendszerint egyhavi fizetéssel, ill. bérrel egyenlő.

A kiküldött vagy kölcsönadott munkavállalóknak azonban a rendkívüli kifizetéseket a kiküldetés vagy kölcsönzés idejére a folyó fizetéssel együtt maradék nélkül osztható formában kell kifizetni – rendszerint a mindenkori havi munkabér kifizetésekor, még akkor is, ha a kollektív szerződés a teljes összeg kifizetését csak egy későbbi időpontra határozza meg.

Amennyiben a munkavállalót csak egyes napokra küldik Ausztriába, úgy a rendkívüli kifizetéseket csak azokra a napokra kell kifizetni.

Betegszabadság alatt járó fizetés folyamatos biztosítása

Amennyiben a 883/2004/EK uniós rendelet értelmében a munkavállalók az osztrák társadalombiztosítási rendszer keretében biztosítottak, és betegség miatt nem tudnak munkát végezni, a munkaadók kötelesek munkabérüket egy meghatározott ideig az osztrák jogszabályoknak megfelelően tovább fizetni.
Betegség esetén alapvetően 6 hétre illeti meg a munkabér továbbfizetése a munkavállalókat.
Egy év szolgálat után a jogosultság 8 hétre, 15 év szolgálati idő után 10 hétre, 25 év szolgálati idő után 12 hétre emelkedik.
A kollektív szerződések ráadásul a törvényben rögzítettnél kedvezőbb szabályozásokat is kiköthetnek.

Kiegészítő juttatások és pótlékok

A munkavállalókat a bér pótlólagos elemei juttatások vagy pótlékok formájában illethetik meg.
Pótlékok járnak pl. bizonyos munkavégzés után: többletmunkáért, túlóráért, vasárnapokon és ünnepnapokon végzett munkáért, illetve a kereskedelemben a meghosszabbított nyitvatartás alatti munkavégzésért.
Ezek közül némelyiket törvény szabályozza, másokat csak a kollektív szerződések szabályozzák.
A kiegészítő juttatásokat többnyire a kollektív szerződések szabályozzák, és azok törvényben nem találhatók meg – ilyenek pl. a következők:

  • vállalaton kívüli munkavégzésért járó juttatások (pl. szerelési pótlék)
  • nehéz munkakörülmények között végzett munkáért vagy
  • éjszakai munkavégzésért járó juttatások.