Kiküldetési platform

Jogosultak-e a munkavállalók szabadságra?

A határokon átnyúlóan Ausztriába kiküldött vagy kölcsönadott munkavállalók az osztrák jog értelmében kiküldetésük idejére fizetett szabadságra jogosultak.

A szabadságra való jogosultság akkor áll fenn, ha a kiküldő ország törvényei kevesebb éves fizetett szabadságról rendelkeznek.

Amennyiben az ausztriai kiküldetés vagy kölcsönzés alatt a munkavállaló nem vesz ki fizetett szabadságot, ettől függetlenül annak a kiküldetés után fizetett szabadságot kell biztosítani.

A kiküldetés végén kijáró szabadságot az alábbiak szerint kell kiszámolni:

  • Először az osztrák jog értelmében járó fizetett szabadságra való jogosultságból ki kell vonni a kiküldő ország előírásai alapján fennálló fizetett szabadságra való jogosultságot.
  • A kapott különbséget meg kell szorozni a kiküldetésben vagy a munkaerő-kölcsönzésben töltött napok számával, majd el kell osztani az év napjainak számával (365 vagy 366).

Figyelem: Az építőmunkások fizetett szabadságára külön jogszabály vonatkozik, amely részben eltérő rendelkezéseket határoz meg.

Erre vonatkozó információk az „Építési munkák“ menüpont alatt olvashatók.

A fizetett szabadságra való jogosultság mértéke

A munkavállalók minden munkaévben (= a szabadságév) 5 naptári hétnyi (hatnapos munkahét esetén 30 nap, ötnapos munkahét esetén 25 nap) fizetett szabadságra jogosultak.

Amennyiben a munkaviszony egy évnél rövidebb, a munkavállalót arányos szabadság illeti meg. Ez függ a ténylegesen ledolgozott hónapok számától.
Példa: Ha a munkaviszony határozott idejű és 6 hónapra szól, a fizetett szabadság az éves szabadság fele.
Így ötnapos munkahét esetén ebben a példában 13 nap szabadság jár:
25/2 = 12,5 – a törtszámokat a kerekítés matematikai szabályai szerint kerekítjük, így 13 nap.
Hatnapos munkahétnél ugyanez 15 nap (30/2 = 15).

A szabadság alatt járó fizetés

A szabadság alatt járó fizetést a szabadság alatt kell kifizetni, mégpedig a munkanapokra járó fizetés mértékében.

A szabadság felhasználása

A szabadság konkrét időpontjáról és hosszáról a munkavállalónak és a munkaadónak kell megállapodnia. Ilyenkor a munkavállaló és a munkaadó szükségleteit egyaránt figyelembe kell venni.

A szabadságra való jogosultság elévülése

Amennyiben a munkavállaló nem veszi ki az összes szabadságát, azt automatikusan átviszi a következő évre.
Ezek a „régi” szabadságok azonban a keletkezésük évének utolsó napjától számított
2 év után elévülnek. Ettől az időponttól kezdődően a szabadságot már nem lehet kivenni.

Példa: A 2014.01.01-jén belépett munkavállaló szabadságának elévülési ideje 2015.01.01-jével kezdődik és 2016.12.31-én zárul. Ettől az időponttól kezdődően a szabadság elévült.
Szabadság kivételekor először minden esetben a legrégebbi, még élő szabadságot használják fel.

továbbküldés